Don Diego

Ej, ez a Peti-gyerek de rég frissítette utoljára a honlapom. Pedig hetente 1x legalább mindig mondok neki monológokat, amiket felírhatna, de kezd ellustulni. Majd jól megkergetem egyik sétánk alkalmával, aztán reméljük észhez kap. Elég sok minden történt velem az elmúlt időszakban:

- volt egy csúnya kettős sérülésem, mindkét első lábikómon a talp-párnámról levált egy 5 ft-os nagyságú bőrdarab. Senki sem tudja hogyan történhetett. Petivel lent labdáztunk este, dobálta a fűbe, én kiszagoltam és boldogan vittem vissza. Egyik ilyen visszavitel után furán nézett rám, magához hívott elfektetett és megnézte mindkét lábamat, és kicsit megijedt. Nem tudom minek, hiszen akkor még nem fájt annyira, így felmentünk. Otthon aztán gazdi és gazdiné alaposabban szemügyre vették a sérüléseimet, és jól bekötözték a lábikómat. Egész éjjel meg se mertem moccanni, annyira fura volt megint zoknit látni, ráadásul mindkét lábamon. Másnapi séták kínkeservesek voltak. Alig bírtam rálépni a lábaimra, annyira fájt, de muszáj volt, hisz mindkét első lábamat nem tudom pihentetni egyszerre. Így telt el 2-3 nap, nagyon rövid sétákkal és gyógyulgatásokkal. Szerencsére a vártnál gyorsabban felépültem, és már nyoma sincs semmiféle sérülésnek

- megint voltam wellness-napon, teljes bundamegújítás, köröm-fülpucolás, smink igazítás, kis masszírka és egy hatalmas rágócsont után újra fiatalnak és jóképűnek érzem magam. Na, nem mintha most már öreg lennék, de azért jó érzés mindig felfrissülni

- tenisz-edzések. Peti gazdi gondolt egy nagyot, és vett egy teniszütőt és pár teniszlabdát a lomis-piacon fillérekért. Megunta, hogy az 1.000 ft-os köteles labdáink elég hamar tönkre mennek, illetve, ha elhagyjuk, akkor mégis csak 1.000 ft-ot dobunk ki az ablakon. Szóval az új móka: Petya szervál, Diego fut izomból a labdáért és visszasprint gazdihoz. Nagyon élvezem, és ezáltal tanulok is, behívó-parancsot, távoli ültetés, fektetést, keresést. Szóval nyerő párosok vagyunk, lehet jövőre indulunk is valamilyen rangos tenisz-versenyen! :)

- memória-játék: lökött-kopasz barátommal mostanság új dolgot tanulunk. Vagy egy labdával, bottal, vagy kővel memória-játékot játszunk. Sétálunk-sétálunk egyszer csak lerakja az épp aktuális tárgyat a fűbe, kocsi mellé vagy a ház mellé. Aztán elmegyünk sétálni teljesen más fele, házak között, 5-10 percre. Azután leültet, lecsatolja a pórázt rólam, és kapom az utasítást: Keresd. Persze én nagyon okos kutya vagyok, így sokat nem kell gondolkodnom, hogy hol hagytuk. Azonnal sprintelek, és nagy örömmel viszem Peti elé. Ő meg úgy örül ilyenkor, mint majom a farkának. Ez ilyen nagy dolog!? :)

Így telnek-múlnak napjaink, van mikor szép napos időben, van mikor szakadó esőben sétálgatunk, kirándulgatunk közeli kedvenc helyeinkre. Valami olyasmit hallottam fél füllel, hogy esetleg hétvégén lemegyünk balcsira fürcsizni. Remélem összejön a kis pancsolás, elég rég úszkáltam már, és nagyon hiányzik.

Kicsit régen jelentkeztünk, bocsika, de gazdim úgy és akkor szeret írni, ha tud hozzá feltölteni fényképeket is. Mivel jelenleg nincs fényképező gépünk, így nem születtek mostanában új képek rólam. De a héten sikerült kölcsönbe kapni egy Canon EOS 40D masinát, ami igen csak jóóóó készülék, most ilyenre fáj a fogunk, de egyenlőre elérhetetlennek tűnök. Sajnos a Cseh-páncélosunk is betegeskedik, és az orvosi kezelése nem olcsó...

No, az elmúlt időkben inkább csak itthon voltunk, nem igen mászkáltunk új helyekre, mert vagy annyira meleg volt, hogy nem lehetett kibírni, vagy esett az eső. Mikor meg már mehettünk volna, a kocsi adta be az unalmast. Egy fergetegesen jó házibuliba voltunk itt Ajkán, ahova én is elmehettem, hiszen egy hatalmas körbekerített és igen jól karbantartott kert-helyiségben volt a dínom-dánom. Hajnali 3ig mulattuk az időt, én nagyon sokat labdáztam, kergettem a szúnyogokat, locsoltak vízzel, ettem friss és finom grillezett húst pizzával :) Nagyon jó volt, másnap igen csak sokáig aludtam, és lazára vettem a figurát.

Több, mint 2.000 km kocsikázás után újra itthon vagyunk, kicsit lesérülve, de szerencsére nincs semmi nagyobb baj. Lássuk csak, mi is történt az elmúlt 1 hétben:

2010. július 10. - Nap közben fura dolgok történtek, gazdiék pörögtek egész nap, rohangáltak ide-oda, csomagoltak bőröndbe, utazótáskákba, én meg csak néztem, mint Jenő a moziban. Nem tudtam mi fog történni. Este fél 11-kor találkoztunk a barátokkal, kocsiba pattantunk és elindultunk Erdélybe: 850 km út várt ránk, brutálisan hosszúnak tűnt. Magyarországon semmi extra nem volt, monoton sztrádázás éjszaka, semmit sem láttam, így inkább horkoltam, és csak a pihenő-megállásoknál ébredtem fel, és futkorásztam. Hajnali határátlépés után már nem tudtam elaludni. Nem mindig csak az utak minőségével voltak problémák, amik teljesen szétráztak mindenkit, hanem gyakran a lélegzetelállító táj látványától csak ámultunk és bámultunk. Nem csak a Bakonyban vannak szép tájak, hanem a szomszédos országban is.

Már csak párat kell aludni és indulunk nyaralni Erdélybe! Mindenki egyre jobban izgatott, egyre jobban várja az indulást. Időjárás szempontjából kicsit félünk, de talán most kieste magát az eső, és mikor mi kint leszünk, hétágra fog csak sütni a nap. Sajnos kintről nem tudunk jelentkezni, mert Internet-elérhetőség nem lesz a szálláson. Azért kivisszük magunkkal a LapTop-ot, és ha sikerül valahol valami jelet elkapni, akkor igyekszem bejelentkezni, képeket küldeni.

Ez a hét is gyorsan lepörgött. Hétközben csak a szokásos ház körül illetve a közeli mezőn voltak séták, sajnos mindig csak egyedül: mostanában vagy elkerüljük a barátokat, vagy elszoktak az itteni sétáltatásoktól… Picit szomorkás a hangulatom ezért, de remélem hamarosan változás áll be, újra nagyokat bandázhatok a régi haverokkal.

Már csak 2 hét, és indul a nagy túra Erdélybe. Már mindenki nagyon várja. Eleve kíváncsi vagyok, hogy a hosszú utat hogyan viseljük el a sport-rugós cseh-páncélosban a nem túl előnyös román utakon :), illetve milyen lesz 1 hétig teljesen szabadon lenni, és valóban azt csinálni amihez csak kedvem van. Reméljük az időjárás jó lesz, és jókat tudok majd fürdeni, kirándulni.

Ezen a hétvégén csak szombaton mentünk el Petivel nagy sétára, de az aztán kitett 2 sétával is. Öcs feletti hatalmas mezőre mentünk, amit épp akkor kaszáltak, így volt mikor frissen kaszált mezőn rohangáltam, de volt, mikor majd 1 méteres fűben kellett ugrálnom, szökkennem, mint egy vándorantilop a Kalahári sivatagban. Ettől persze teljesen elfáradtam, hisz nem ehhez vagyok hozzászokva, de láttam, Petya (is) már a fülén is vette a levegőt… Természetesen kitűnő orrommal mindig kiszagoltam a „friss” pocsolyák „illatát”, amikben muszáj volt megmártóznom, hiszen a nagy rohangálásban kellő képen kimelegedtem. Csak egy KOCSOG :) kánya játszott velem, körülöttem repkedett és inzultált ronda szavakkal, amitől elborult az agyam és elkezdtem üldözni, persze esélytelen volt, de jól elkergettem a nagyszájút. Séta után hazaérkezve a közelben csordogáló kis patakban megmártózhattam a bűzt és a sárt lemostam magamról, sőt, még hajat is mostam :) amiről készült egy kis videó, fogadjátok szeretettel: